Ha valami igazán egyedit szeretnél...

Egy egyszerű dísz vagy használati tárgy is lehet különleges, ha személyessé tesszük gravírozással. Bármilyen alkalomra.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.

Jedan običan predmet može da bude poseban poklon.Graviranje na staklo i ogledalo za svaku priliku.



2012. 10. 26.

Első Fonalgrafikás próbálkozásaim + Salvus - Víg

Az utóbbi időben kicsit fájós a kezem, ezért csak akkor gravírozok ha muszálu, hogy pihentessem. Közben, hogy csináljak valamit kitaláltam hogy ezt kipróbálom. Legelőször ezt a technikát szomszédasszonyomnál, Baranyi Valinál láttam. A z összes mintát a netről szedtem különböző oldalakról. Vettem hozzájuk sima és csilivili cérnákat + csilivili csillámporokat, színes borítékokat különböző színes papírokat, több cikkicak ollót stb. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy mi mindent használnak azok, akik ezzel foglalkoznak.
Egyenlőre karácsonyiakat készítek a vásárra. később majd más témájúakat is.
D. Ibolya, topolyai gyöngyikés mondta, hogy ha valaki vásározni is jár, érdemes 2 dologgal menni. Ha az egyik nem megy,  megy a másik.
Egyenlőre ezt próbálom ki. Csak kicsiben csinálom, mást is ki akarok próbálni, de a fő portéka mindig az üveg lesz.
Jaj, anyu vett egy üveg ikebana tartót. mint egy buborék olyan. Majd a vásárra azt is megcsinálom és Szilviával meg csináltatk vele karácsonyi ikebanát.
Nyah, itt vannak amiket eddig csináltam.



Meg egy muzsika :D




2012. 10. 19.

A falusi nők napja - Dan seoskih žena

2012. 10. 13.-án voltunk a falusi nők napja alkalmából megservezett vásáron, kiállításon. Idén Szabadkán a városházi előtti téren. Nagyon is jó idő volt ahhoz képest hogy már már október van. A Topolyai község által szponzorált busszal mentünk pannóniaiakkal és a bajsaiakkal. Mivel a nevében is benne van, hogy falusi nők, ezért csak falusi nőszervezetek, kézimunkacsoportok stb. mentek.
A szervezőktől 4 és fél asztalt kaptunk. 2 lett a pannóniaiaké, 1 bajsaiaké és 1,5 a mienk. ersze aztán egy pöcstalicska ezt is elvette tőlünk hogy a szanádiaknak2 asztaluk legyen ne csak 1,5. Biztos a nője volt.  Aztán aztmondja nekem, hogy vegyem el a kisasztalom amit vittem, mert ő pont ott akar eljárni. Mondtam mászkáljon máshol. Megpróbált meggyőzni, hogy máshol nem bir. Mondtam neki hogy majd felteszem a kezem, ha érdekel a bánata.
Aztán csak megoldotta. jééé :D  A szervező meg képes volt azt mondani, hogy ne neki mondjuk a bánatunkat, mert nem ő a szervező. Akkor, kérdem én minek szervezkedik? Mindegy. le se... Végül is elfértünk, és nagyon is jól éreztük magunkat és jól is árulkodtunk, és nagyonfinom cékla lekvárt kóstoltam. Népiruha bemutatót néztünk. Jó sok fajta van Szerbia területén.
Végén a busz miatt volt egy kis szájkaraté pár emberke közt, de ez már nem érdekelt :D Lényeg hogy jó volt.









Pár képem van csak, mert lemerültem.

(kicsit moderáltam utólag a bejegyzést, mert mégsem irhatok csunyát az interneten)

Rendszeres olvasók